Leírás
Só és por, lélegzés egy olyan szikla tetején, amely nem ismeri a nevedet.
A szív tele üzemanyaggal és a tüdő tele tűzzel...
Mit fogsz mondani, mielőtt elfogy a lélegzeted?
Úgy élünk, mint az esőcseppek: a káoszból születve, egy bizonyos cél felé száguldva.
Egy fodrozódás az idegenek tengerében, akik pislognak és elfelejtik, hogy egyáltalán éltünk.
Ha az ősz az egyetlen, amink van... hogyan fog hangzani?
Van itt cél, amit meg kell találni...
A béke, a szabadság és az erő pillanatai.
Pillanatok, amelyek azzá tesznek minket, akik vagyunk.
Törékenyek vagyunk, mint az égen táncoló fények, akik azt hiszik, hogy a nap soha nem jön el.
Mégis, gyarlóságunk és az idő nehéz kereke ellenére...
Egyszer még fiatalok vagyunk,
És mi bátrak vagyunk.
Van szépség abban, hogy hiszünk abban, hogy változtathatunk, függetlenül attól, hogy a homokóra hogyan fogy el.
Szívünk tüzet gyújt a világítótornyokban, és a viharokon keresztül világít azok számára, akik utánunk jönnek.
Ne tévessze össze ezt a pillanatot örökkévalósággal.
Milyen fényt fogsz hagyni?
